"Keletről jön a szél, nyugaton megpihen/Minden lét elmúlik, s nem múlik semmi sem"

Nem tudhatom...

2013/10/20. - írta: Tencsi

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülőhazám ez az önmagát tépő kis ország. Fájdalmaim és kétségeim világa. Néha én is meglepődöm azon, hogy még rendületlenül híve vagyok. De végül is csak belőle nőttem én. Majd eldől, lesz-e még törzs, s én lehetek-e egyszer gyönge ága. 

Tudom, merre mentek, kik mentek az úton, de hallgatok róla, mert még azt mondják, az enyéimnek is menni kellett volna. Már évek óta csak a szívemben hordom a kokárdát, amit egykor a szívem fölött viseltem. Még azt mondja valaki, hogy azokkal vagyok rokon, akik elindították a tömeget Abda felé.

Sorra látogattam a messze tornyokat. A göndör fellegek alatt szívesen ott is maradtam volna egyszer, de gondolatban újra meg újra összeraktam a Margitszigetet, s annyiszor fájdult meg a szívem, hogy végül elfogadtam, hogy a nagyvilágon e kívül nincsen számomra hely.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent... De a mindennapok megölték bennem a szerelmet.  Azóta néha úgy érzem, nincsen apám, se anyám. Csak vándorló fájdalomként mozdítok bokát és térdet, s minden reggel azzal kelek, hogy mindez azért történik, mert egész népemet fogom, nem középiskolás fokon... Mert gyermek még bennük az értelem.

Nem tudhatom, komp leszünk-e, vagy híd, esetleg megásták-e már a sírt, ahol elsüllyedünk. Hordom magammal a tépett lelkemet és nem csak Pusztaszert átkoztam el százszor, de Mohácsot, Budát, Lakitelket, Balatonőszödöt, még a saját fekhelyemet is. Mégis élek még, és magyar vagyok. S akárhányszor elmegyek, remélem, hogy nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon.

Egy nép kiáltott, aztán csend lett. Még mindig csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed. Én pedig vagyok, mert egyszer majd mindent el kell temetNI. Nem felejteni, csak elásni mélyre, hogy ne fájjon, mert élnek még dolgozók és költők is bűntelen - és ha a béke ujja nem segít, hát a saját véremmel írom majd magunkra a megfelelő jelet. De hisz lehet talán még! A hold ma oly kerek! Csak ne rúgj belém, barátom. Kiálts bár, felkelek!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://triskele.blog.hu/api/trackback/id/tr415589878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása